|
Rád várok, mint a pesti gyorsra,
A kutyaúristenit, megmondtam,
Hogy ne vedd fel azt a műanyag órát,
Úgy nézel ki, mint egy ékszeres kecske,
Ne, ne, ó ne!
Miért kellett megszólalnod, már kezdtem idillikusnak érezni a percet,
Többet dumálsz, mint a Danubius rádió.
Miért kell nekem téged szeretnem?
Mondd meg, te élő halál!
Megszépül az idő körülötted, a hegyek kisülnek, mint a karácsonyfa-égők,
Te empirikus borzalom, te ágyrugó,
Nem bírok ki nélküled egy focimeccset,
Ó, ne ricázz már a fülembe, nem élvezem, bármennyire is nyálas,
Inkább gyújts rá egy cigarettára… |